Mennyivel jobb lett volna a belépőm a diákoknál egy ilyen hangvételű órakezdéssel anno, amikor életem első törióráját tartottam... (igen, ez az egyik titkom, hogy történelemtanár is vagyok ) 

"Anyám, Thetisz nagyon szeretett volna egy halhatatlan fiút. Biztosan megérted, minden anya aggódik a gyerekeiért, némelyik már egy tüsszentéstől pánikrohamot kap. Akkor pedig mégiscsak az a tuti, ha a kölyök halhatatlan, úgy nem lehet semmi baja..."

És mikor ehhez a részhez értem, már tudtam, hogy ez a könyv (is) jön velem..

Hét- vagy nyolcéves lehettem, amikor el kellett hagynom Phthiát, birodalmunk fővárosát, hogy suliba járjak. Amikor ez először szóba került, nagyon megörültem. Hogy őszinte legyek, Phthia egy unalmas hegyi porfészek, látni akartam már végre valamit a világból. De amikor megtudtam, hová is kerülök, egyből elpárolgott az örömöm: a hegy egyik félreeső zugába, ahol egy kentaur tanít majd. Egy KEN-TA-UR! Vágod, haver?

Jó szórakozást hozzá! :)