Könnyű azt mondani, hogy írj egy fogalmazást...!

Harmadik osztályban találkozik ezzel a gyermek. De nagyon-nagyon hosszú út vezet odáig, hogy formai, tartalmi, helyesírási és stilisztikai szempontoknak is megfeleljen a pár mondatos kis alkotás.

Ma a felvételi előkészítőn a negyedikesekkel egy képpel indítottunk, amin hőlégballonok voltak. Addig-addig beszélgettünk, nevettünk, bohóckodtunk, vagyis színeztük a komor tényeket - mint például bevezetés, tárgyalás, befejezés -, hogy a hőlégballon életre kelt. Sőt, egy egész csodavilágot teremtett a szívünkben és a füzetben is.

Mi lenne, ha azt írnánk, hogy ...
Beültünk a hőlégballonunkba, ami egyre csak szállt és szállt, ám hirtelen azt vettük észre, hogy fennakadtunk... De ekkor már egy másik világban találtuk magunkat...

Én ekkor már meg sem szólaltam, csak hallgattam őt. A lelkem mosolygott, mert ráébredtem, ismét egy kis írónő születésének lehetek tanúja... Miközben emlékeim között kotorásztam, hogy mikor volt utoljára ilyen, ők már arról diskuráltak, hogy ha kiadja majd a kishölgy a történeteit, szóljon, mert el szeretnék olvasni. 

Én is. :)